A korházban
2007.07.28. 23:07
2007 július 12.-én voltam 10 hónapos, növök mint a gombi. Aznap anyuék elvittek az orvosnénihez mert már 3 napja lázzas voltam.
Előtte való nap anyu fölhivta a védőnénit , hogy ez lehet a fogamtól mivel még egy sincs kibújva (jól jönne egy pár fog már annyira szeretnék beleharapni valakibe, anyuval néha próbálkozom de még nem érzi ...majd fogja :) ). A védőnéni persze megnyugtatta anyut, hogy ez mind a fögamtól van ami még nincs mivel biztos kettesével jönnek...de másnap csak elmentünk doktornénihez mivel még mindig lázzas voltam. Ott nyúztak-húztak amire a doktornéni azt mondta , hogy mennyünk be a korházba mert ő vese-medence gyulladásra gyanakszik és további kivizsgálások kellenek. Igy hazamentünk összpakoltunk készülve a befekvésre is, és elindultunk a korházba. Ott pisilnem kellett egy valamilyen zacskóba amibe nem sok ment de az elég volt nekik, meg vettek vért is. Mindannyian sirtunk, nekem nagyon fájt na meg az a sok fehérruhás néni, bácsi már az sok volt. És vártunk... vártunk...és vártunk. Megjöttek az eredmények és sajnos beigazolódott a doktornéni gyanúja, tényleg az a nyavalyám van. Igy anyuval bentmaradtunk sőt még apuci is bentmaradhatott nagyon sokáig, hajnali 1-kor indult haza.Reggel fölkeltünk megkaptam 8-kor az aznapi első gyógyszert amit a kezembe szurtak mert előző nap valamit beraktak a kezembe és azon keresztül kaptam a napi 3 adag gyógyszert, sőt még sint is kaptam , hogy nehogy leszedjem a kötést. Apu reggel sietett is vissza, szegény Aput nagyon sajnáltuk kora reggel már a korházba volt késő estig, de nagyon jó volt , hogy ott volt ő is mindig mellettem, ha szurit kaptam ha megvizsgáltak, mindig ott volt mint Anyu.Közben elküldtek fülorrgégész nénihez mert volt egy jó pisitesztünk és nem értették, hogy ez hogy lehet. Ott a néni belenézett a fülembe, és azt mondta , hogy piros, vagyis az egyik fülem középfültőgyulladásnak indult. Visszamentünk Tamás dokorbácsihoz és ő azt mondta , hogy lehet attól is a vese-medence gyulladás de az a gyógyszer amit kapok az jó a fülemre is.
Közben összebarátkoztunk Zsófival aki egy nagyon aranyos lány tőle nem féltem mert ő nem bántott, na meg nem fehér ruhába volt , mivel ő is befekvős volt mint mi.
4. nap éjfélkor mivel akkor kaptam minden nap a 3. adag gyógyszert, bejött a doktornéni is , hogy megkéne nézni a kötést hogy nem e jött ki a kezemből az a valami.Hát sajnos jó volt a megérzése mert kint volt igy máshová kellett berakni mert a gyógyszer már oda nem megy be.
Nagyon nehezen találtak ért rajtam ahová szurják ezért mikor a fejemet kezdték nézni és azt mondta a doktor néni, hogy " itt van" Anyu el kezdett sirni annyira sajnált. Mondta neki a doktornéni, hogy ha gondolja akkor menjen ki de ő ott marad velem, nem hagyott magamra a sok fehérruhás nénivel.
Szerencsére 5.nap ki kellett venni mert ott sem maradt meg az a valami igy mivel következő nap jöttünk haza már nem szurták be máshova hanem megkaptam sima szuriba a gyógyszert.18-án hazajöhettünk már alig vártam, hogy itthon lehessek. Most 6 hétig még gyógyszert kell szednem, majd aug. 8.-án vissza kell menni Tamás doktor bácsihoz kontrolla.
De én neeem akaroooooook!!!!!!
Igy néztem ki mikor a fejemen volt az az akármi

|