Ahhoz, hogy az ember észrevegye, hogy a gyermeke beteg, először is ismernie kell a normális, egészséges állapotot. Ez nem is mindig olyan könnyű, ha első gyermekünket nevelgetjük, és nincs kellő tapasztalatunk az újszülött babákkal. A kis csecsemők, különösen három hónapos kor alatt, még nem rendelkeznek megfelelő védettséggel, és az anyai ellenanyag szintje is ilyenkor éri el a mélypontot. Ezért is fontos a szoptatás (forralatlan anyatejjel, természetes módon!), mert az anyatejjel nem csak tápanyagok, hanem anyai immunanyagok is bekerülnek a csecsemő szervezetébe, és segítenek a fertőző betegségek leküzdésében. 2-3 hónapos korban azután az oltások bevezetésével folyamatosan épül fel a csecsemő saját védekező rendszere, a folyamat fél évig is eltarthat. Ez idő alatt áteshet számos enyhébb megbetegedésen, melyek során a saját immunrendszere fokozatosan megerősödik, és képes lesz a már megismert kórokozók elpusztítására. A gyerekeknél bizonyos betegségek szinte kizártak, ilyenek az immunológiai és reumás betegségek, nagyon ritkák az epekő és a vesekő, nincsen igazi vashiányos anaemia, de előfordulhat vérszegénység és - főleg újszülöttkorban - a K-vitamin hiány miatti vérzékenység is. Az anyatejes babáknál az első félévben ritkák a fertőző betegségek, mivel az anyai ellenanyagok megakadályozzák ezek kialakulását, de bakteriális eredetű, főként az idegrendszert és a légutakat megtámadó betegségek jelentkezhetnek. Ebben a korban csak súlyos trauma vagy gondatlanság okozhatja a csontok és a koponya sérülését, vagy pedig olyan esetben, amikor a csontok fejlődési zavara már a méhen belül is kialakult.

Ismerjük meg a kis jövevényt, milyen egészségesen!

Fontos a mindennapi megfigyelés: a viselkedés, hangulatok, reakciók megfigyelése, különösen a sírásé. Hogyan sír, amikor felébred álmából, miként viselkedik, ha megjelenünk a szobában, megnyugszik-e, ha beszélünk hozzá. Komoly fájdalom és betegség miatti nyugtalanság esetén ugyanis nem igen lehet megnyugtatni. Fontos tudni, milyen a szopás utáni hasfájós sírás, amely böfiztetés és simogatás után elmúlik. Próbáljunk játszani a sírós babával, lehet, hogy csak egyedül érzi magát, és nem alszik, de hagyjunk neki elég időt az önálló ismerkedésre is a környezetével. Ilyenkor nézi a kezét, a körülötte levő dolgokat, hallgatja a saját hangját, "gyakorol", és minden jelenség újdonság számára. Ha megtanulja elfoglalni magát, az unatkozós sírást is elhagyja, és ugyancsak könnyebb lesz felismerni a betegség miatti nyűgösséget. A betegség és a lázas állapot felismerése A normális hőmérsékletet akkor tudhatjuk biztosan, ha az első hetekben rendszeresen, különböző napszakokban megmérjük a csecsemő hőmérsékletét a popsiban, és rögzítjük az eredményeket. Elsősorban a napszaki ingadozás ismerete segíthet a normális és lázas állapot elkülönítésében. Általában délután 4-5 óra között a legmagasabb a csecsemők alaphőmérséklete. Érdemes odafigyelni, mert betegséget jelezhet, ha az egyébként "jó evő", nyugodt csecsemő étvágya romlik, többet bukik, hányni kezd, füléhez kapdos, fájdalmasan sír, nyugtalan. Érdemes először lázat mérni majd, orvosnak is megmutatni. Általános szabály, hogyha etetés és tisztába rakás után még mindig hosszú ideig, vigasztalhatatlanul sír a gyerek, nézzük meg, mi van a pelenkájában, adjunk neki egy kis teát inni, böfiztessük meg ismét, és ha a simogatás sem segít, mérjük meg a lázát, nem kezdődik-e valamilyen betegség. Mindenképpen meg kell az orvosnak mutatni a csecsemőt Tartósan lázas állapot, hányás, erős hasmenés, véres széklet, görcsös szenvedő hasfájás, ismételt lázkiugrás mellett vagy anélkül jelentkező rángógörcs, eszméletvesztés, az egész testre kiterjedő kiütés, valamint bármilyen nagyságú (akárcsak gombostűfejnyi méretű vagy nagyobb kiterjedésű) bőrvérzés esetén. Eszméletvesztés, bizonytalan tudatállapot, a korábban álló, járó gyermek esetén, ha nem tud lépegetni. A korábban szobatiszta gyermek bepisilése, bekakilása esetén.

Teendők láz esetén

Ha hőemelkedése van vagy lázas, legyünk még figyelmesebbek, ne hagyjuk a lázat kifejlődni, hanem adjunk megfelelő lázcsillapítót, és kb. 30 perc múlva ismételjük meg a hőmérőzést, szükség esetén adjunk lázcsillapítót, vagy alkalmazzunk fizikális lázcsillapítást. A lázas vagy fogfájós gyermek nyűgösebb, törődésre vágyik, időnként meg is kell nyugtatni, de nem szabad minden pillanatban felkapni és babusgatni. Ez a rossz gyakorlat megfigyelhető a többtagú családoknál is, amikor mindig más próbálkozik abban a reményben, hogy ő majd sikeresebb lesz. Nem szabad, hogy a gyermek megtanulja, hogy betegsége segítségével manipulálhatja környezetét, és ilyenkor aránytalanul több figyelmet kap. A lázas gyermeknél mindig figyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadékpótlásra. Gyakrabban meg kell kínálni teával, gyümölcslével, és azt is érdemes figyelni, van-e elég pisi a pelenkájában. Ha egymás után két tisztába rakásnál is száraz a pelenka, és lázas a csecsemő, biztosan nem elegendő a folyadékbevitel. Érdemes a nyelvét is megnézni, tiszta kézzel megtapintani. Ha szárazabb vagy érdes tapintatú, mindenképpen meg kell növelni a folyadékbevitel mennyiségét.

 Egyéb betegségtünetek és teendők

Tisztába rakáskor, fürdetéskor meg kell nézni az egész test bőrfelületét, nincs- e rajta kiütés, pelenka-dermatitisz, bőrgyulladás, kipállás. A hányás és a hasmenés két olyan tünet, amely külön figyelmet érdemel. Etetés utáni kismennyiségű bukás veszélytelen tünet, rendszerint nem is terheli meg a csecsemőt: nagyobb mennyiségű tápanyag kihányása viszont már nem kerülheti el a gondos szülő figyelmét. Mindig ki kell mosni utána a gyermek száját, teával kiöblíteni, és kismennyiségű teával megitatni. Ezt követően az étkezés szigorú szabályozása következik. Rendszeresen meg kell kínálni kevés folyadékkal, amely eltérően a teától vagy a tejtől, lehet kissé hűvösebb, de nem hideg. Egyszerre csak néhány kortyot szabad itatni vele, de ezt 10-15 percenként meg lehet ismételni. A hányós csecsemők, különösen lázas állapotban hajlamosak a kiszáradásra. Még nagyobb probléma lehet, ha ez hasmenéssel is szövődik, hiszen ekkor nem lehet a lázát kúppal csillapítani, és a híg széklettel is sok folyadékot veszít. Folyadékban és tablettában is kapható megfelelő lázcsillapító, de ha beadása fél óra elteltével nem hoz eredményt, át kell térni a fizikális lázcsillapításra (hűtőfürdő, borogatás). A normális csecsemőkori széklet kenőcsös esetleg túrós, kevés nyálkát tartalmaz, aránylag kellemes, savanykás szagú. Ha ettől eltérő, vizes nyálkás vagy habos, mindenképpen hasmenésről beszélünk. Szaga bűzös, erjedt is lehet. Elhúzódó hasmenésnél véres székletet is tartalmazhat. Minden ilyen esetben meg kell mutatnunk gyermekorvosnak. Az ilyen tünetek lázzal vagy láz nélkül is utalhatnak bakteriális vagy vírusos fertőzésre. Nemcsak a folyadékot, hanem az elvesztett ásványi anyagokat is pótolni kell, ezért a teába tegyünk egy csipet sót és kevés cukrot is. A helyes szülői magatartás betegség, orvosi vizsgálat idején Kezdetben abból kell kiindulni, hogy minden betegség lehet fertőző, ezért ilyenkor gyakrabban mossunk kezet, lehetőleg fertőtlenítő folyadékkal. A ruhákat mosáskor főzzük is ki és vasaljuk, mert ez elpusztítja a kórokozókat. Kerüljük más család és gyermek, főleg a csecsemők társaságát, mert könnyen átadhatjuk a betegséget. Soha nem szabad mutatnunk, hogy megijedünk, legyünk magabiztosak. A csecsemő és a kisgyermek megérzi a félelmet és a bizonytalanságot. Amikor majd tipegés közben elesik, ez nem okoz sem fájdalmat, sem nagy bajt. Addig nem is kezd el sírni, amíg valamelyik szülő, vagy rokon nem mutat riadalmat, kétségbeesést. Általában a hangszíntől, és a hanghordozástól, esetleg a hangosabban kimondott figyelmeztetéstől riad meg, és kezd el sírni a kisded. Ha nem veszünk tudomást erről a "tragédiáról", vagy csak mosolygunk, és közben szurkolunk, hogy felálljon, észre sem veszi a kis balesetet. Még akkor is, ha történik egy kis sérülés, ütés, megnyugtató hanghordozással és mosolygó arccal kezeljük az eseményeket. Ebből ő is azt látja, hogy nincsen nagy baj, és nem fejlődik ki az eltúlzott érzékenységű, ún. mimóza gyermek típusa. Baleset és betegség esetén nem szabad sem a gyermeket, sem egymást (szülőket, nagyszülőket) hibáztatni, és ennek a gyerek előtt hangosan vagy kiabálva sem szabad hangot adni. Inkább mindenféle idegességet elkerülve a bajok elhárításával foglalkozunk. Betegség idején mindenekelőtt fontos a rendszeresség és a határozottság. Fel kell készülni arra is, hogy napközben több időt kell töltenünk gyermekünkkel. Ilyenkor jobban igényli a személyes jelenlétet, ápolást. Hosszú időt kell a négy fal között eltölteni, ezért szobai játékok, mesék versek társasjátékok jó szolgálatot tehetnek. Nagyobb gyermekekkel lehet rajzolni, esetleg kártyázni is. A lényeg hogy kellemesen töltsük el az időt, és sokat játsszunk, beszélgessünk. Nem jó, inkább kényszermegoldást jelent a TV, videó, mesefilmek bevetése, bár ez átmenetileg tehermentesítheti a szülőket. Hagyományosan az anyukák és nagymamák a legjobb ápolók, de a többieknek is lehet kapcsolódni, és még idejében leváltani a fáradó "gyengébb" nemet. Ilyenkor megengedhető, hogy a kisgyermek a szülő szobájában aludjon, testközelben legyen, ettől rendszerint a szülők is nyugodtabbak. Fontos, hogy a csecsemő és a kisgyerek mindig érezze, hogy mellette vagyunk, segítünk és szeretjük, akkor is, ha vizsgálatra, kezelésre esetleg kórházi felvételre kerül sor. Minden esemény megítélése, súlyossága a mi reakciónk szerint értékelődik. Orvosi vizsgálatoknál előzetesen mindig tájékozódjunk: mi fog történni, és ha lehet, a gyermek szintjén próbáljuk elmondani, elmagyarázni az eseményeket, és főleg ne rémisszük meg. Nincs annál károsabb, mint amikor egy szülő vagy nagyszülő orvosi vizsgálattal vagy injekció adásával riogatja, fenyegeti a gyermeket, mert az valami rossz fát tett a tűzre. A vérvétel vagy bármely vizsgálat csak akkor válik tragédiává, ha a szülő annak érzi, és ezt mutatja is. A sopánkodó, jajgató szülő, rokon látványa megrémíti a gyermeket, aki azután a kelleténél is jobban reagál az eseményekre. A beteg gyerek diétája Az orvos által javasolt gyógyszereket és diétát mindig pontosan tartsuk be, ha ez valamiért nem sikerül, beszéljük meg a kezelőorvosával vagy a védőnővel. Figyelni kell a megfelelő étkezésre és elsősorban a folyadékpótlásra. A betegség nem csak bizonyos szerveket érint. Egy egyszerű hurutos, náthás állapot esetén is nem csak a gyermek orra, torka beteg, hanem az egész bélcsatorna hurutos. Jogos a diéta, ne adjunk sok fehérjét és sűrű, töményebb ételeket, főzeléket. A gyümölcspüré ilyenkor jó szolgálatot tesz. Azoknál a kisgyermekeknél, akik az anyatej mellett vagy ezt követően tápszert, főzeléket és gyümölcsöt is kapnak, érdemes a diétát is bevezetni. Csökkenteni kell a bevitt fehérje mennyiségét, és ha a széklet is lazább, olyan főzeléket és gyümölcsöt kell adni, amely ellensúlyozza a hígabb széklet kialakulását. A banán-, almapüré és sárgarépalé szilárdítja a székletet. Mivel ilyenkor sót is veszítünk, jó szolgálatot tesz a sós ropi és a száraz keksz, mert ezek fogyasztása a szomjúságérzet fokozásával közvetetten növeli a folyadékbevitelt is (gyümölcslé, tea). Mindig kérdéses, milyen tartalékkal rendelkezik a csecsemő egy súlyosabb betegség esetén. Nem szükséges nagyon kövérnek lennie ahhoz, hogy a bőr alatti zsírszövet elegendő tartalék energiaforrás lehessen a betegség idején csökkent étvágyú, vagy egyáltalán nem evő gyermek számára. A nagyon kövér csecsemők gyógyszerigénye is nagyobb, és a lázas állapotot, valamint a hurutos megbetegedéseket is nehezebben viselik el. Cserében viszont könnyebben táplálhatók, és a gyógyszer beadását is jobban tolerálják. A lábadozás ideje A beteg gyermekkel otthon kell maradni, közösségbe még akkor sem szabad vinni, ha már a betegség kezdetén túljutott, és egyre javul a közérzete, általános állapota. A betegségek egy része már a tünetek első jelentkezésekor fertőz, másik része a lábadozás alatt is átragasztható. A gyógyulás időszaka alatt sem veszélytelen más gyermekek közelsége, hiszen újabb betegséget is be lehet szerezni. A szervezet védekező rendszerét jelentősen legyengítő betegségek, pl. a bárányhimlő alatt/után könnyen elkaphat a gyermek más, súlyosabb betegséget, ha nem tartjuk be az elkülönítés feltételeit. Lázas állapot után legalább két-három napig tartsuk otthon csemeténket. A láztalan nap után jelentkező ismételt magas láz nem mindig jelent visszaesést, lehet, hogy a vírusfertőzés kétpúpú lázgörbével jár. Érdemes még a teljes gyógyulást követően is néhány napig otthon erősíteni gyermekünket, hogy szervezet teljesen visszanyerhesse védekezőképességét.